Természetjárás
Túralehetőségek a Rozsály-Gutin hegységben
Az alábbiak azok számára nyújtanak ízelítőt, akik a város közvetlen közelében tett rövidebb séták helyett Nagybánya „igazi” hegyeiben, a Rozsály-Gutin hegység 1000 m fölé emelkedő csúcsaiban, völgyeiben, szakadékaiban, szikláiban, növény- és állatvilágában szeretnének gyönyörködni. Ezek a kirándulások persze alaposabb felkészülést és szervezést, valamint több időt és komolyabb erőnlétet igényelnek, még akkor is, ha számos célpont ma már gépkocsival is megközelíthető. Ennek is köszönhető, hogy ma már egyre több magányos turista és turistacsoport vállalkozik az Izvora-Rozsály illetve a Feketehegy-Gutin csúcs „meghódítására”. Az elmúlt évtizedekben számos sípálya is épült a környéken, így nem csak tavasztól őszig, hanem télen is népes az Izvora és a Feketehegy.
Kirándulások a Rozsályra és az Izvorára
Kirándulások a Rozsályra és az Izvorára
Bárhonnan és bármikor is pillantjuk meg a Rozsály széles hátát, Petőfi hallhatatlan sorai lüktetnek felénk: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok. / Még zöldell a nyárfa az ablak előtt, / De látod amottan a téli világot? / Már hó takará el a bérci tetőt.”
A Rozsály alatt
A XX. század elején az 1307 méter magasan álló csúcsjelzőnél állva Siegmeth Károly lelkesen sorolta mindazt, ami szemei elé tárult: a közelben „a viharállott sziklabástyák. Nyugat felé a Fernezely völgye kohóival és házsoraival... A háttérben a Nagybánya felé húzódó hegysor emelkedik, s a Fraszineasza mögött a sziklás éles körvonalú Kis-Pietrosz (1201 m). Dél felé, a völgy kijárata mellett fekszik Nagybánya a Keresztheggyel. Távolabb mögötte a Szamos terjedelmes völgyrónasága kezdődik... Lábaink alatt látjuk Kisbánya idillikus völgyzugát, honnan egy kissé meredek oldaláról is megmászható a Rozsály. A Bányahegy és a Feketehegy által hűségesen megvédve fekszik Felsőbánya a Zazar szép erdős völgyében... Kelet felé a főgerinc a Gutinig ellátszik ... A Gutin egy falakkal körülvett várhoz hasonlít, meredeken felfutó lejtőkkel, védve kétfelől a Szekatura és a Kis-Gutin bástyáival, s megkoronázva középen a főcsúcs által.” Ha még megemlítjük a Rozsályról északnak látszó Nagypeleskét (1291 m) és Kőhátot is, úgy hisszük, elég kimerítően vázoltuk a környéket. Távolabb emelkednek a Máramarosi havasok, a Cibles és a sztojkai Sátorhegy.
Tréger Lajos szerint: „...valahányszor ide jövünk, mindig friss, új színeket fedezünk fel... Más a júniusi hajnalpírban, ha sikerül kifogni, s a tetőről végignézni egy napfelkeltét. S más, ha a júliusi ködtengerben úszó távoli vidék végtelenségébe merülhetünk a napsugaras tetőről. Amikor az alant elterülő felhős tájakon habfehér felhőhullámok tornyosulnak. S más, amikor tél idején végigsétálunk a csillogó zúzmarába burkolt törpe áfonyabokrok tető takaró szőnyegén, s a csillogástól káprázó szemünket az észak felőli égbolt üdekék színében megpihentetjük. S mások a színek, amikor télen át a patyolat fehér hóval fedett végtelen hosszúnak látszó hegytető km-es lejtőin száguldva lábszánkózunk. Ezek mind olyan kiváltságosan szép, felejthetetlen kirándulási élmények, amelyek ily tökéletes természeti összhangban csak itt érezhetők”.
Izvorai táj
A Rozsályról észak felé ereszkedve 916 méter magasságban találhatjuk az Izvora (Forrásliget) szép fennsíkját, szemközt a Gutin nyugati oldalának gyönyörű, impozáns kőszikláival, fenyőligetekkel. „Szarvasmarhák és juhok százai legelnek itt, mégis az idegeinek pihentetését kereső kiránduló napokig, sőt hetekig a komoly természet igazi magányában üdítheti fel testét és lelkét" – írja Krizsán P. Pál 1933-ban. Nem véletlen, hogy az E.K.E. Gutin Osztálya 1935-ben ide építette menedékházát, azonban ezt megelőzően is volt hol meghúzódnia az idelátogatónak. Az izvorai erdészházakat (építőjükről) Molcsányi-telepnek nevezték.
A Rozsály oldala
Siegmethék a Rozsályról lejövet jutottak el „egy és egynegyed óra után... a két házból álló Molcsányi-telephez. Érdekes, hogy Molcsányi erdőmester e házakat a maga ültette fenyőkből építette. Itt találkoztunk Glatz festővel, ki a két ház egyikében rendezte be műtermét, s itt a magasban, az itteni viszonyokhoz képest jól-rosszul élte világát.” (Siegmeth Károly)
A Nagybányán nevelkedett Ferenczy Béni öt évtized múltán is lelkesen írt az izvorai nyarakról: „Most is látom a kb. ezerholdnyi zöld rétet, körülvéve magas, elég öreg fenyves erdővel. A rét közepén hatalmas öreg tölgyfa áll egyedül, nagy terebélyes koronával. A faházak csoportját, ahol lakunk, a réttől karámkerítés választja el... Tíz éves lehettem, amíg Glatzzal együtt laktunk ott... Ő akkor nagy turista volt, és nem tudom, hogy nem ő volt-e az, aki felfedezte az Izvorát. Amikor együtt voltunk ott, minden délután kivonult a motívumához, fel a Rozsályig sietett serényen. Egy pásztort festett az esti napsütésben, amint juhait nagy karlendítéssel tereli... Szép kép volt, a naplemente vörös-arany színeit apám is akkor kezdte keresni és festeni... Úgy emlékszem, hogy apámon kívül talán senki nem tartózkodott a nagybányai festők közül hosszabban ezen az erdésztanyán”. (Ferenczy Béni)
A Rozsály kopasz hegyorma és a környék ma is vonzza a kirándulókat. Az Izvora a hatalmas réttel ma is megvan, a nagy csordák a karámmal és a faházakkal azonban eltűntek. Az erdészházat és az 1935-ben épült EKE-házat átépítették. Az odavezető autóutak közül a legtöbb eléggé elhanyagolt. Az Izvoráról a Tatár-szoroshoz, a Rozsály-tetőre és a Nagybánya-Máramarossziget műútra kivezető utak alig használhatók, talán a Fekete-patakon (Valea Neagră) át felvezető aszfaltútra lehet legkevesebb a panasz.
Az Izvorára azonban nem csak gépkocsival, hanem Alsófernezelyről indulva a Rozsályon keresztül, gyalogosan is el lehet jutni. A limpedeai (alsófernezelyi) kőbányától piros háromszög jelzés indul a Zsidovia patak mentén a kisbányai katlanba, amelynek nyugati szélén jelzőtábla mutatja: ahhoz, hogy a Rozsály tetejére jussunk, két lehetőség között választhatunk.
Az egyik, az egyenesen észak felé induló kék kör. Ez a rövidebb, de meredekebb, nehezebb útvonal, nem hiába nevezték el turistáink Nagydöglesztőnek. Ezen percek alatt elérjük a jól kiépített kisbányai borkutat. Érdemes megkóstolni. Sokan járnak ide, nemcsak a katlan lakói, de a fernezelyiek is. A kacskaringózó ösvény sziklatornyok között haladva jut ki két – két és fél óra alatt a gyephavas délnyugati szélén fakadó forráshoz, s onnan pár perc alatt a csúcsra, ahonnan piros sáv jelzés indul a gyephavason át a Kakastaréj felé. Ezt a jelzést keresztezi 10–15 percnyi menet után a kisbányai katlanban elhagyott piros háromszög jelzésű turistaösvény. Ha nem térünk rá erre, hanem a Rozsály-Kakastaréj felé vezető gerincúton haladunk, 4–5 óra alatt a Jezuron át elérjük a Gutin hágón felépített Pintye-fogadót, s az országutat átvágva újabb kettő és fél – három óra alatt a Kakastaréjt.
Akik a kisbányai katlanban nem a „Nagydöglesztő”-t választják, hanem a piros háromszög jelzésen folytatják útjukat, a síúton (Balázs-útján) jutnak fel a Rozsály gyephavasának keleti szélén domborodó Pásztor sírjához, áthaladva közben a levéllenyomatokban gazdag foszil-telepeken. A gyephavasra kiérve északnyugatnak fordul utunk, átvágja a piros sáv jelzést, majd észak, északkelet felé szerpentinezve vezet az Izvorára. Menetidő a limpedeai kőbányától az Izvoráig öt és fél – hat óra. A piros háromszög jelzés azonban nem szűnik meg, hanem nyugat felé fordulva a Feketepatak felé haladó autóúton halad, onnan pedig gyengébb erdei úton a Brézai sziklákig (Breze). Menetidő másfél-két óra. Innen remek kilátás nyílik dél felé (Rozsály, Fernezelyi völgy).
Ha az Izvoráról szeretnénk a Kakastaréjra eljutni, nem kell kimásznunk a Rozsályra, hanem az üdülőtelepről keletnek szintben haladó kocsiúton indulunk el a kék háromszög jelzésen. 25–30 perces menet után a turistaút elhagyja a kocsiutat, s dél, délkelet felé fordulva kb. egy-másfél óra múlva a Jézur nyergében eléri a Rozsály (nyugat) felől vezető piros sáv gerincjelzését. Kevés turista választja a Rozsály-Kakastaréj útvonalat; Felsőbányáról, a sujori völgyből, vagy a Gutin hágóról könnyebb megközelíteni ezt a ritka természeti jelenséget.
A Nagybányáról Felsőfernezelyen és Fekete-patakon át az Izvorára vezető utat nem csak azok használják, akik a Forrásliget felé igyekeznek, hanem azok is, akiknek céljuk a fernezelyi Bódi-tó, esetleg a firizai tározó vizében szeretnének horgászni, megmártózni (lásd a fürdőhelyeknél). Sajnos kevesebben vannak, akik Felsőfernezely felső végén a Fernezely patak völgyén haladnak tovább északnak, s jutnak el a Blidár (Kőbánya) északi határán sorakozó pisztrángos tavakhoz. Innen kék sáv jelzés vezet a Borzkő csúcsán (1051 m) át a Borzkőhöz (1007 m). A viszonylag rövid, de meredek (csaknem 600 m-es a szintkülönbség) ösvényen érdemes felkapaszkodnunk a hatalmas sziklatömbig: nagyszerű kilátás nyílik dél, kelet és észak felé.
Ha Blidár pisztrángos tavaitól nem a Borzkő irányába, hanem a fővölgyön haladunk tovább, rövidesen a nyugat felől beágazó Kalamár patakhoz érkezünk. Ezen a völgyön kapaszkodott fel az egykor jól kiposott ösvény, amelyet nem is olyan régen még a bányáinkban, üzemeinkben dolgozó avasiak használtak. A völgyszájig a XX. század második felében még kisvonat közlekedett: ezen szállították le a vulkanikus, aránylag vékony, nagy lapokra hasadó kalamári követ, amellyel Nagybánya főbb utcáinak járdáit borították.
A Nagybányától több mint 20 km-re fekvő Kalamári kőbányától a gyengén karbantartott „műút” keletnek fordul, s a Sztúr-patak völgyén halad a Demeter mező felé. Egykor már a völgy bejáratától hallatszott a közeli vízesés „rejtelmes zúgása”. Ez a zúgás ma már csak kiadós esőzések után hallható, s régen volt, amikor napsütéses időben az egymást követő zuhatagok szemkápráztató fehérségét a mély völgy sötét árnyékolása emelte ki.
A Demeter-mezői erdészház után az út minősége még rosszabb – éveken át hegyi autóversenyek legnehezebb szakasza volt. Ha a Nagypeleske (Plesca Mare) déli hágóján áthaladva, a Stedea és a Runk patakának völgyét követően északkeletnek fordulunk, a Tatár-szoros alatt épülő vízgyűjtő gáthoz jutunk, ha pedig délnyugatnak, az Izvorára. Különben az Izvorát a Tatár-szorossal közvetlen erdei út is összeköti. Aki még gyönyörködni szeretne a szoros csaknem függőleges sziklafalainak színes növényzetében, igyekezzen, mert a duzzasztógát felépítése után annak alsó része víz alá kerül.
A hajdani bányaváros alig 10 km-re fekszik Nagybányától. A fölötte púposodó 730 m magas Bányahegy tarka bányaomladéka már messziről magára vonja figyelmünket. Ahhoz, hogy a csúcsról élvezhessük a szép kilátást – akár nyugatról, akár keletről próbáljuk „meghódítani” – kettő, kettő és fél óra szükséges.
A Bányahegytől nyugatra a Borkút rövid völgye nyílik. A régi házak sora a piros kereszt jelzés mentén csaknem az enyhén szénsavas ásványvízforrásig tart. Nem messze ettől, az árokban láthatók a nyugati bányák emlékeit őrző „Schacht” romjai. A Borkút völgyén található sárga körös turistajelzés az ásványvízforrásnál kifordul a nyugati élre, s a Kisbánya fölötti Póka nyergéből leereszkedve halad át a falun és csatlakozik a katlan északi peremén a Rozsály-Izvora felé vezető piros háromszög jelzéshez. A borvízhez vezető úttól 150–200 méternyire, a Bányahegy omladékos oldala alatt van az erdei fenyőktől övezett Kék-tó. Nevét a meddőből kioldott rézszulfátos, kékeszöld színű vizétől kapta. Aki nem sajnálja a fáradtságot, nyáron ennek üdítő vizében frissülhet fel.
A két világháború között a kényelmesebb kirándulók a Bányahegytől keletre folyó bányapatak völgyében meghúzódó bányatelepen át sétáltak fel a Bányahegyre (kék kereszt jelzés). A II. világháború után azonban évekig nem lehetett használni ezt az utat, mert itt építették ki a bányában dolgoztatott politikai foglyok telepét.
Ma legtöbben a hegyoldalban messziről látható kápolna (Kálvária) alatti utat használják.
A múlt század derekáig a természetbarátok ritkábban látogattak a felsőbányai Bódi-tóhoz, ugyanis viszonylag nehéz volt megközelíteni. A II. világháború után azonban megépült a Nagybánya-Máramarossziget műút, majd a sujori bányákhoz vezető utat is kiépítették, s a Fekete-hegyi sípálya és drótkötélpálya, a Bódi-tó melletti, valamint a sujori menedékházak is elkészültek, így az idelátogatók száma megnövekedett. Sokan a felsőbányai autóbusz-végállomástól kiinduló piros háromszög jelzésen gyalogoltak fel a Bódi-tóig, mások autóbusszal, vagy személygépkocsival jutottak el a tó partjára.
A felsőbányai Bódi-tó csaknem egy időben született a hasonló nevű fernezelyi tóval. Azért emeltek itt völgyzáró gátat, hogy a felsőbányai bányák és üzemek számára szükséges vízmennyiséget biztosítsák.
A Bódi-tó helyén azonban már a gát megépítése előtt is létezett tó. A XIX század elején Szirmay a következőket írja: „A Fekete-hegy egy mély tavat foglal magába; tekintetére a vize fekete. De ha merítenek belőle, tiszta színű, jóízű és semmi szaga nincsen. A lakosok tengerszemnek nevezik, mert valami tengerrel volna közösülve. De valójában nem egyéb, mint kősziklák között eredő forrásoknak összefogása. A fekete színe pedig mint a mélységétől, mind a fenekén lévő homoktól játszatja a szemeket.”
A mesterséges gát mögött összegyűlt vízmennyiség a XX. század második feléig kielégítette a felsőbányai bányák és üzemek szükségleteit. Az ’50-es években azonban már kevésnek bizonyult, ezért a gátat megemelték, anélkül azonban, hogy az alapokat megerősítették volna. Az építmény csak rövid ideig bírta a víztömeg nyomását: átszakadt, s a lezúduló ár jelentős károkat okozott. Ma a fürdőzők élvezik a tó hűsítő vizét. A Bódi-tó környéke télen sem kihalt, a sízők paradicsoma, amíg csak hó borítja a Fekete-hegy csúcsa alól idáig kiépített sípályát.
Magára a Fekete-hegyre többféleképpen is feljuthatunk. Mielőtt az utakat kiépítették volna, a felsőbányaiak gyakran használták az ösvényt, amely a város keleti végét csaknem lezáró, 631 m magas Hegyeshegy déli nyergéből indul, s keletnek tart a Fekete-hegy felé. Ezen a jelzetlen úton három és fél, négy óra alatt érhetjük el a csúcsot.
Akik a Bódi-tótól indulnak fel, azok is több lehetőség között választhatnak. Ha nem igazán szeretnek gyalogolni, beülhetnek a tó mellől induló drótkötélpálya egyik székébe, s így jutnak fel rövid fél óra alatt a tetőre. Vannak – főleg télen – akik a sípálya meredek kaptatóján gyalogolnak fel a tető alatti melegítőházig, s a fölötte lévő pályán teszik próbára sítudásukat, ügyességüket. Végül akik a természetjárás barátai, a tó délkeleti partján található bővizű Angyalforrástól induló ösvényen indulnak el, s jutnak fel a hegy nyugati nyergén át a csúcsra. Menetidő kettő és fél, három óra.
A Fekete-hegy csúcsa középen kissé kiemelkedő, kb. 800–900 holdnyi csupasz terület. Kopárságát kevés fekete és vörös áfonya bokor enyhíti. A csúcs közelében nyúlik az ég felé a Nagybányáról is látható tévétorony, mellette a rádió-közvetítőállomás alacsonyabb épülete. Az épületcsoporttól nyugatra találjuk a tető bővizű, tiszta, üdítő forrását.
A „hegylapos”-ról gyönyörű körpanoráma nyílik. Észak felé a Rozsálytól a Gutinig terjedő láncolat hullámzó hegycsúcsai látszanak. Háttérben a Máramarosi havasok ködlenek. Északkeletről, egészen közel, a Gutin kiugró sziklacsodái merednek az ég felé, mögöttük a Radnai havasok 2000 m fölé emelkedő csúcsai. Délkeleten a Cibles hármas csúcsa, délre a Sátorhegy elnyúlt koporsója látható, nyugaton a Bányahegy, s távolabb a nagybányai „hegyek”. A Fekete-hegy tetejét erdők veszik körül. A kopár hegylapos észak, kelet és délkelet felé meredeken hajlik alá, s a mélyben jól látható a Bódi-tó tükre, délkeletre pedig a kapniki-völgy hosszan elnyúló házsora.
A hajdani Szatmár-megye legmagasabb hegye a Gutin (1443 m) volt. Ma ez a hegy Máramaros része, s más idetartozó hegységek (a Máramarosi havasok, a Cibles, a Radnai havasok) csúcsai jóval magasabbra nyúlnak. Menedékház ugyan jelenleg nincs a Gutinon, de a jó minőségű fel- és átvezető utak megkönnyítik a dolgát azoknak, akik a hegy völgyeit, csúcsait szeretnék bebarangolni.
A Gutinra – akár a Rozsályra, vagy a Fekete-hegyre – több jelzett és jelzetlen út is vezet. Legtöbben a Nagybányáról Máramarosszigetre vezető műúton közelítik meg. Autóbusszal, vagy autóval juthatunk fel a Gutin-hágóra (987 m). Itt egyből belecsöppenünk a Pintye mondák világába...
A hágó nagybányai oldalán (felfele menet jobb oldalt látható) körülkerített hatalmas sziklatömböt „Pintye sírjá”-nak nevezi a nép. A rege szerint a XVIII. sz. elején nem lőtték agyon Nagybánya déli kapujánál a legendás hírű betyárt, hanem tovább harcolt az elnyomott népért, s halála után társai ez alá a szikla alá temették el. Pintye menedékei a Gutin barlangjai voltak. Ezekben húzódott meg az idő viszontagságai és az üldözők elől, és ezekben rejtette el (mint Tolvaj Dénes is) a zsákmányolt kincseket. A barlangok egyikének szája a Gutin-hágó Máramaros felőli oldalán tátong. Vele szemben, az út jobb oldalán fakadt a Pintye forrás jóízű, hűsítő vize.
A Gutin hágón vezet át a Rozsályt a Kakastaréjjal összekötő piros sáv jelzésű ösvény. A jól kitaposott úton délnek, a Kakastaréj felé indulva enyhe kapaszkodóval kerüljük meg a Magura (1123 m) csúcsát, majd rövid félóra alatt kiérünk az Ökörmezőre. A piros sáv jelzésen tovább haladva metszük a Krácsfalut Kapnikbányával összekötő elhanyagolt régi utat, majd hamarosan elérjük az Urak asztalát, s ezzel a Gutin hatalmas sziklaalakzatokkal díszített tömbje alá jutottunk. Utunk kisebb lejtő végén a Pintye szökője fölé ér. Az út baloldalán meredek, sziklás mélység tátong. A monda szerint idáig üldözte a betyárt a beözönlő tatárok ellen kiküldött Karácsony Tivadar. Pintye „a fejszéje nyelére, mint valami lóra ráülvén, a meredek sziklán szerencsésen lecsúszott és nyomtalanul eltűnt. Üldözői rémülten látták csodás menekülését, de követni senki sem merte”. (Szmik Antal)
Ha már a Pintye nevét őrző helyeket említjük, szóljunk még kettőről, amelyek mellett jelzett utunk nem vezet ugyan el, de kis kitérővel megtekinthetők. Pintye barlangja a Kakastaréjtól délkeleti irányban (mintegy 150 m-re), a máramarosi oldalon található. Bejárata a cserjék között van. Egyesek szerint ez lett volna Pintye alagútjának nyílása; ebben az alagútban élhetett bandájával a betyár, ide hordta zsákmányait is. (Palmer Kálmán) A másik hely a kapniki oldalon, a Szekatúra közelében található Pintye forrás (Rabló forrásnak is nevezték).
A Pintye szökője mellett vezető régi úton a Ferenczy-család is járt. Az akkor még kamaszkorú Ferenczy Béni öt évtized múlva így emlékszik vissza erre: „Talált apám egy másik Izvorát is, a Gutin hegy alatt. 1905 nyarát innen kezdtük meg. Apám itt festette meg a lovagló gyermekek képsorozatához tartozó első képet. Ez a hely sem volt magasabb fekvésű mint a rozsályi Izvora, de táji jellege egészen más. Cser- és fiatal lomb- és fenyőerdővel sűrűn benőtt kanyargós völgy, mely fölött mindenütt kitűnt a nagy Gutin égbe emelkedő, sziklás, kopár koronája”.
Pintye szökője után nemsokára a jelzett út elhagyja a kényelmes szintben haladó régi utat, s lassan emelkedik az irtások között a Kakastaréj irányába. Kis fenyvestől körülvett tisztáson át jutunk ki a meredek gyephavasra, s azon kikapaszkodva megpihenhetünk a „taraj” sziklafala alatt. Menetidő a Gutin hágótól kettő és fél, három óra, Felsőbányától 5–6 óra, a Bódi-tótól három és fél, négy óra. Sokan megelégszenek azzal a kilátással, amely innen nyílik, s mivel a közelben forrás is van, pihenés után innen térnek vissza.
A Bódi-tó
Vannak azonban akik nem elégszenek meg ennyivel, hanem a borókabokrok közt vezető ösvényen felsétálnak a Szekaturától nyugat-keleti irányban húzódó gerincre. Innen már teljesebb a kép, s még teljesebb, ha az ösvényen keletnek haladva kikapaszkodunk a Gutin-csúcsra. „Egészen természetes, hogy az innen elénk táruló kép nagyon hasonlít a feketehegyihez. Csakhogy itt megvan az az előnyünk, hogy az egész képet egyszerre ragadhatjuk meg, holott a Feketehegy laposáról ez nem lehetséges... Mélyen alattunk a máramarosi oldalon a Máravölgy felé ereszkedő lépcsőzetes földek tekintenek föl ránk tengerszemeikkel. A déli, szatmári oldalon viszont a mélyen bevágott Kapnik völgyébe pillanthatunk le, annak hosszú házsoros telepére... Délnyugati irányban legközelebbi szomszédként emelkedik a Feketehegy. Mellette a Rozsály tekint le hozzánk. Mögötte a Pop Iván, a Csernahora, a Hoverla. Északkeletnek a Radnai hegység csúcsai: a Pietrosz, Rebra, Repede sokkal jobban kivehetők, mint a Feketehegyről. Délkelet felé kiváltképpen a Hudin és a kettős ormú Cibles tűnik szemünkbe. Magától értetődik, hogy itt sem hiányozhatik délfelé a kevélyen kidülleszkedő Sztojkai Sátor. A háttérben pedig kékes ködben a Lápos-hegység emelkedik.” (Siegmeth Károly)
Ha utunkat a gerincen kelet felé folytatjuk, az Apostolok hármas csúcsán át leérünk a Neteda-hágón áthaladó, Kapnikot Aknasugataggal összekötő műútra. Ha a csúcsról visszatérünk, a nyugat felé vezető ösvényen egy óra alatt eljuthatunk a Gutin legnyugatibb ormára, a Szekaturára.
Természetes, hogy sokan a Gutinra is jelzetlen utakon kapaszkodnak fel. Vannak akik a sujori bányák műútján jutnak fel az azt keresztező régi Krácsfalu – Kapnik útra, s azon északnak fordulva az Ökörmezőre, majd a Kakastaréjra vezető piros sáv jelzést követik. Mások a sujori bánya műútját követik a nyíltszíni fejtésig, onnan a keletnek tartó lábon haladnak tovább a Szekatura alatti sziklatömbökig, s azok között kikapaszkodva érnek fel a Gutin-gerincre.
Siegmeth, aki először írja le részletesebben ezeket az ösvényeket, társaival Kapnikbánya irányából, a Gutin-patakának völgyén indult el. Az erdészháznál a patak kettéágazik; ők a baloldali (jelenleg kék kereszttel jelzett) ágon haladtak tovább s érték el az erdőhatárt. Innen „egy szűk, a sima fűben mélyen bevágódott ösvény vezet a gerincre. Köröskörül fantasztikus alakú andezit oszlopok és gúlák tűnnek fel”. Menetidejük három óra volt.
Ha a Gutin-völgy erdészházától a patak jobboldali ágát választjuk, a vízgyűjtő gátak tavai mellett, valamivel kényelmesebb az utunk. Az erdőhatár feletti meredeken kikapaszkodva az Apostolokhoz jutunk. Ugyancsak a patak legfelső gyűjtő tavához jutnak azok, akik a már említett Kapnikbánya – Aknasugatag műúton elérik a Neteda hágó alatt nyugatnak induló jó minőségű erdei utat. Ezen rövid egy óra alatt jutnak el az Apostolokra kikapaszkodó ösvényekhez.
Fel, az oldal tetejéhez!
