Településeink

Nagysomkút

Nagysomkút (Şomcuta Mare) Nagybányától 25 km-re délnyugatra, Kolozsvár irányában fekszik. A XX. század elején a többségi románság mellett még jelentős számú magyar és zsidó lakossággal rendelkezett, a 2012-es népszámlálás során azonban a község több mint hatezer lakosából alig 120-an vallották magyarnak magukat.

A nagysomkúti református templom és parókia a Szilágyi Domokos emléktáblával

A Palmer Kálmán által idézett szájhagyomány szerint a település nevét „egy a nyugati irányban Nagy-Nyíres felé vezető út mentén lévő kúttól, illetőleg ennek mintegy káváját képező kivájt somfatörzstől nyerte”. A település hosszú időn keresztül az 1872–73-as közigazgatási reformig fennálló Kővárvidék székhelye volt, később – a trianoni békeszerződésig – Szatmár vármegye Nagysomkúti járásának volt központja. A XIX–XX. század fordulóján a környék legnagyobb befolyású urai a Telekiek voltak, akik udvarházat is fenntartottak a településen. A helység tíz legnagyobb adófizetője között három Teleki is volt, a nagysomkúti főteret hivatalosan Teleki-térnek hívták. Itt volt tiszteletbeli szolgabíró a fiatal Teleki Pál, tragikus sorsú miniszterelnökünk, akit 1905-ben, majd az 1906–1910 közötti időszakra a román többségű nagysomkúti kerület országgyűlési képviselőjévé is választottak – mégpedig Alexandru Vaida-Voevod román nemzeti párti politikus, későbbi miniszterelnök ellenében.

Szilágyi Domokos emlékszoba

Nagysomkút nevezetes szülöttei közül Szilágyi Domokos költőt és Felvinczi Takács Zoltán művészettörténészt, neves orientalistát kell megemlítenünk.

Előbbivel kapcsolatban a református templom melletti lelkészlak falán emléktábla szólít megállásra. Felirata: „Aici s-a nǎscut poetul Szilágyi Domokos (1938–1976) költő szülőháza. Megjelölte a nagybányai és a szatmárnémeti RMDSZ”. A tábla felavatására 1991. május 11-én került sor, Szilágyi Domokos halálának negyedszázados évfordulóján. Ugyanekkor Szatmárnémetiben mellszobrot, a magyarláposi református parókia épületén pedig ugyancsak emléktáblát lepleztek le a tragikus sorsú költő emlékezetére. Ha megállunk a táblánál, a szülőházat is érdemes megtekinteni, ahol egy szerény kis emlékszobában Szilágyi Domokos portrék, verseskötetek és versillusztrációk, egyes költemények kéziratos példányainak másolatai, valamint családi fotók fogadják a látogatót, s emlékeztetnek roppant érzékeny lelkű költőnkre.

Korabeli üdvözlet, a Teleki-kastély

Valószínűleg kevesen tudják, hogy a neves kelet-kutató Felvinczi Takács Zoltán (1880–1964) is Nagysomkúton született. Budapesten, Münchenben és Berlinben végezte jogi tanulmányait, de Hollósy Simon tanítványaként Münchenben és Nagybányán festészetet is tanult. Művészettörténetből doktorált, 1906-ban a Szépművészeti Múzeum munkatársa lett. Figyelmét egyre jobban a távol-keleti művészet tanulmányozása kötötte le. 1913-ban megismerkedett Hopp Ferenccel (1833–1919), a vagyonos optikussal és világutazóval, valamint annak gyarapodó keleti gyűjteményével. Miután Hopp Ferenc a magyar államnak ajándékozta villáját és kertjét, hogy halála után a távolkeleti művészetek otthonául szolgáljon, a megalakuló Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum első igazgató-őre Felvinczi Takács Zoltán lett.

Ettől kezdve a gyűjtemény rendezése, gyarapítása, a távol-keleti művészet és kultúrák kutatása töltötte ki az életét. Számos nyugat-európai és közel-keleti tanulmányút után 1935–36-ban egyéves tanulmányutat tett Kínában, Japánban és Koreában, miközben a múzeum számára is gyűjtött műtárgyakat. 1926-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetem tanára lett, 1939-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetem művészettörténet tanszékére kapott tanári kinevezést. 1940–41 között az egyetemmel együtt Kolozsvárott folytatta a tanítást, majd újra Szegeden volt egyetemi tanár. Nemzetközi tekintélyű művészeti kritikusként hosszú időn át a Pester Lloyd és a Der Cicerone folyóirat munkatársa volt. Élete utolsó éveiben Hollósy Simonról tett közzé tanulmányokat a Művészettörténeti Értesítőben. Emlékét sajnos ma már semmi sem őrzi szülővárosában...