Településeink

Kővárhosszúfalu

A Kolozsvár-Nagybánya főút mentén található Kővárhosszúfaluban (Satulung), az út jobb oldalán, barokk stílusú kastély tűnik a szemünkbe; kertjét tömör kőfal övezi, díszes vaskapuval, s a kapu fölött latin nyelvű felirattal: „qui bene latuit bene vixit” (Aki jól elrejtőzött, jól élt). Gróf Teleki Imre (1782–1848) jelmondata volt ez; a különcködésre, magába fordulásra hajló, könyveinek és műveltségének élő ember hivatalt nem vállalt, vendégeket nem fogadott, az idézett horatiusi mondás szellemében rendezte be egész életét. Göttingai tanulmányútjáról hazafelé utaztában Bécsben ismerkedett meg Brunswick Karolinával, akit feleségül vett, így került sógorságba az óvodaalapító Brunswick Terézzel.

A kővárhosszúfalui Teleki-kastély

Maga a kastély egykor a Teleki Mihály kancelláré volt, akinek vendégszeretetét Apafi Mihály fejedelem is nem egyszer igénybe vette. Itt született 1806-ban Teleki Imre legnagyobb gyermeke, Teleki Blanka (1806–1862), a magyar nőnevelés úttörője. Fiatal korában művészi pályára készült, Münchenben és Párizsban tanult festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot. Nagynénje, Brunswick Teréz hatására választotta a nőnevelést életcéljául. 1846-ban magyar nyelvű leánynevelő intézetet állított fel Pesten. Ez volt az első középfokú leányiskola Magyarországon, tanárai közt Leövey Klárával, valamint a márciusi ifjak egyikével, Vasvári Pállal. A bíztatóan indult vállalkozást azonban elsodorta a történelem.

A Teleki sírkert Hosszúfalu határában

1848. március 15. délutánján Teleki Blanka is ott állt a Nemzeti Múzeum előtt ázó tömegben, és rajongva bámulta Vasvárit, élete első – s valószínűleg egyetlen – szerelmét, amint a pesti ifjúság szószólójaként a magyar nemzet 12 pontját ismertette. A szabadságharc bukása után menekülnie kellett. Pálfalvi birtokára húzódott vissza, ahol menekülteket rejtegetett és vegytintával írt leveleket küldött külföldre húgának, Emmának, aki ugyanilyen módon válaszolt. Levelezését a bécsi rendőrség elfogta; 1851. május 13-án házkutatást tartottak nála, utána Nagyváradra, majd Pestre vitték. Csak két év után hoztak ítéletet. A vád felségárulás és Kossuth-bankók rejtegetése volt. A haditörvényszék 10 évi börtönre ítélte, amelyből ötöt Brünnben, Olmützben és Kufsteinben töltött. Hat év után, 1857-ben szabadult. Élete hátralevő éveit betegség, hontalan bolyongás jellemezte. Testi-lelki gyógyulást, megnyugvást külföldön keresett. Párizsban halt meg, húgánál, ott is van eltemetve.

A hosszúfalusi kastély jelenleg magántulajdonban van, a pár évvel ezelőtt még szinte teljesen romos épület és a kastélypark felújítás alatt áll. Egykori berendezéséből semmi sem maradt fenn, hajdan gazdag könyvtárából a nagybányai Teleki Magyar Ház gyűjteményében láthatnak néhány megmaradt kötetet.

A kastéllyal átellenben, a falu határában lévő dombháton állt hajdan a család nyugvóhelye. A kripát az elmúlt fél évszázadban lebontották, még a helyét is beszántották, közelében azonban ma is több jeles Teleki síremléke látható. A Nagybánya felé vezető főúton az első utcánál balra kell térni, majd továbbra is balra tartva mezei úton, szántóföldek között érkezünk gróf Teleki Imre (mh. 1848), gróf Teleki Imréné Brunszvik Karolina (mh. 1843) és Teleki László Gyula (mh. 1936) bokrok közt rejtőző sírköveihez. A tisztes ősök nyugvóhelye az úttól jobbra található, a grófi kripta vele szemben, az út másik oldalán állt valamikor. A helyről az egész völgy belátszik, alattunk a kastély hatalmas épülettömbjével.