Településeink

Kohóvölgy, Erzsébetbánya

Domokos irányából aszfaltozott úton közelíthetjük meg a kb. húsz kilométerre található Kohóvölgyet és Erzsébetbányát. Közben két jellegzetes Lápos-vidéki román településen (Rogoz és Oláhlápos) haladunk át.

Erzsébetbányai látkép

Rogozon két fatemplom hegyes tornya vonja magára figyelmünket, a főútról rövid kitérővel mindkettő meglátogatható. Egyikük, a Világörökség részévé nyilvánított Szent Arkangyalok templom, 1663-ban épült szilfából; a négyszög alakú templomhajó előtere poligonális, kúpos templomtornyának négy fiatornya van, oltára hétszögű. Az eresz alatti gerendavégek lófejet ábrázolnak. Bájos, naív falfestményeit 1786-ban Radu Munteanu és Nicolae Man készítették. A templomban gazdag fára festett ikongyűjteményt őriznek.

Oláhlápos a környék legnagyobb települése, különösen dombtetőre épült műemlék fatemplomára és a falu Ruoaia nevű határában 1994–1996 között épült apácakolostorára hívjuk fel a figyelmet.

Kohóvölgy és Erzsébetbánya lakossága a helyi ércbányászathoz és kohászathoz kapcsolódóan települt le a vidéken. Ebből kifolyólag a magyart anyanyelvükként beszélők túlnyomórészt római katolikus vallásúak és ebben a vonatkozásban, valamint etnikai származásukat tekintve sem hozhatóak kapcsolatba Domokos és Magyarlápos magyar lakosságával.

Egykori utcarészlet Erzsébetbányán

Kohóvölgy mai neve (régi nevei: Strimbuly, Horgospataka) a hajdan jelentős kohótelepre utal, ahol az Erzsébetbányán kitermelt ércet dolgozták fel a XVIII. század végétől egészen az 1930-as évekig. 1849-ben vidékünkön itt, ebben a kohóban öntöttek ágyúkat a szabadságharc számára. A település régi templomát a kohóhivatal kőépületének egyik nagyobb termében rendezték be, 1818-ban szentelték fel a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. A közös használatú (római és görög katolikus, majd római katolikus – ortodox) templomban hosszú időn keresztül romános stílusú, színes virágmintás, középen összefogott törülközőket tettek föl (vagy vettek le) a keresztút neogótikus stációképei fölé, aszerint, hogy éppen melyik felekezet tartotta az istentiszteletet. A közelmúltban az ortodoxok külön templomot építettek maguknak, így a régi közös templom a római katolikusoké lett.

Kohóvölgyön született Pecz Vilmos (1854–1923) klasszika-filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1891-től a kolozsvári, 1895-től a budapesti egyetemen tanított. Számos tankönyvet és tanulmányt írt az ó- és újgörög irodalom tárgykörében. ő szerkesztette a több mint 2400 oldalas, mintegy 9000 címszót tartalmazó Ókori lexikont (Budapest, 1902–1904), amely ma is egyedülállóan gazdag adattárnak számít.

Erzsébetbánya nevét Szilágyi Erzsébetnek, Hunyadi János feleségének tiszteletére kaphatta, akinek – a legenda szerint – a birtokában volt egy ideig az itteni aranybánya. Az okmányok a bányát 1315-ben említik először, 1630-ban Lápos-bánya néven tűnik fel. A hagyomány úgy tudja, hogy a XVIII. század második felében a szomszédos Kapnikbányáról 24 bányászcsalád települt ide. 1769-ben a bánya a magyar kincstár birtokába került, és a bányaművelés rendszeresebb lett. A XVIII. és a XIX. században a település Oláhláposbányaként ismert.           

A történelmi Erdély legészakibb településének Kádár József költői sorokat szentel a Szolnok-Dobokavármegye monographiájában: „Oláh-Láposbányán a világtól messze érzi magát az ember. Valami felséges látvány a völgyben elhúzódó bányatelep, szakadó patakjainak vereslő köveivel, az apró házak füstölgő kéményeivel, a fenyvektől setétlő impozáns környezettel”.

Erzsébetbányai patak

Az itt élő római katolikusok 1769-ben a görög katolikusokkal együtt építettek egy kis fakápolnát, amely 1787-től önálló plébánia lett. Amikor a közösen épített fakápolna 1814-ben leégett, a két felekezet külön templom építésére szánta el magát, ez azonban anyagiak hiányában nem valósulhatott meg. Ezért a római katolikus hívek betársultak a már elkezdett görög katolikus templom építésébe, azzal a kikötéssel, hogy azt római rítusban rendezik be. A kőből épült közös templomot végül a római katolikusok 1816-ban a Szentháromság tiszteletére, míg a görög katolikusok 1820-ban Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték fel.

A görög katolikusok 1948-as állami betiltása után a helyi római katolikus egyházközség továbbra is együtt használta a templomot az időközben ortodox vallásúvá lett közösséggel. A két felekezet között megállapodás volt érvényben a templom működtetéséről, a szent misék és liturgiák rendjéről. „A hívek kölcsönösen látogatták egymás istentiszteleteit, nem volt ritka és normasértő, ha ortodoxnak keresztelt fiatalok ministráltak a római katolikus miséken, az ortodox fiatalok többsége katolikus elsőáldozó is volt.” (Illyés Zoltán) A templom külön érdekessége volt a csörlővel felhúzható/leengedhető ortodox ikonosztáz és – Kohóvölgyhöz hasonlóan – katolikussá/bizáncivá alakítható liturgikus tér, amelyet számos ikon, szobor, és a keleti, illetve a nyugati képhagyományhoz tartozó olajnyomat díszített.

Az erzsébetbányai római katolikusok 2008-ban szentelték fel új, az Isteni Irgalmasság tiszteletére épített templomukat, a régi templomot az ortodoxok használják.

Erzsébetbánya szülöttei közül Palmer Kálmán (1860– 1933) költő, fordító és újságíró nevét kell mindenképpen megemlítenünk. 1896 és 1901 között a Pesti Napló tárca- és vezércikkírója volt. A kor jelentős lapjai (Vasárnapi Újság, Fővárosi Lapok, Budapesti Szemle, Budapesti Hírlap) számos költeményét közölték, önálló verseskötetei pedig Nagybányán és Budapesten jelentek meg (Költemények, 1882, Csöndes hullámok, 1888). A Nemzeti Szalon, a Műbarátok Köre és a Klotild Szeretetház titkára volt, utóbbinak negyedszázados történetét is megírta. Palmer szerkesztésében jelent meg a számunkra oly fontos Nagybánya és környéke útikalauz (Nagybánya, 1894).

Ugyancsak Erzsébetbányán volt plébános Bokor Sándor (1915–1972) magyar katolikus pap, a kommunizmus alatti egyházüldözés vértanúja. Brassóban született, a teológiát Gyulafehérváron végezte 1933–1938 között. Utolsó állomáshelyén, Erzsébetbányán 1947–1972 között szolgált. 1972. június 12-én bérmálás lett volna a gyülekezetben, Bokor Sándor azonban négy nappal korábban Nagybányára utazott; a hívek úgy tudják, hogy beidézték a rendőrségre. Itt látták utoljára. A politikai rendőrség csak hónapok múltán, november 4-én közölte, hogy július 13-án a Duna-deltában, a Kilijai-ágból, szovjet területen halászták ki holttestét. Senki sem tekinthette meg: helikopterrel szállították Kolozsvárra, a lezárt koporsót pedig tíz percen belül el kellett hantolni a Házsongárdi temetőben. Eltűnésének és halálának körülményei évtizedek múlva is tisztázatlanok. Boldoggá avatásához 2003-ban indították el az egyházmegyei vizsgálatot.

Erzsébetbányai fenyves

Erzsébetbányáról Kohóvölgyén és Kapnikbányán keresztül is visszajuthatunk Nagybányára. Vigyázzunk azonban, a ritkán használt 15 km-es útszakasz biztonságosan csak száraz időben használható, télen egyáltalán nem takarítják. Így inkább a már leírt útvonalon térjünk vissza a megyeközpontba.